Bízol magadban? – ön-bizalom belépő

Írta: Hegedüs Erika | 2013. június 27.

Egyszerű a folyamat, mégis oly sokszor alig tetten érhető. Jövünk-megyünk, érzékelünk, történnek velünk az események, iskola, munkahely, barátok, szerelmek… aztán azon vesszük észre magunkat, hogy a tükör előtt állva minden olyan bizonytalan és jó esetben leginkább a kérdőjelek száma gyarapodik az elménkben.

 

Biztos jó lenne most pontokba szedve kilistázni, hogy mi az az 5-10 lépés, amelyet ha megteszünk, akkor onnantól automatikusan árad az önbizalmunk és minden a helyére kerül. Ha nagyon igyekeznék, akkor hozhatnám is az elvárt pontokat, most mégis szeretném egy kicsit kézzelfoghatóbb irányból közelíteni a témát, hogy valóban elinduljon az a folyamat.
A stabil önbizalom mögött egyértelműen nem kevés önismereti munka áll, amit nem lehet megspórolni, élni kell, tapasztalni, néha csalódni, következtetéseket levonni és beépíteni a saját életünkbe. Ez természetesen idő. Kinél hosszabb, másoknál rövidebb, de az út mindenkinek adott, nyitott szívvel és szemmel kell haladni.
Az önismereti munka több lépcsőfokból áll, de az első, szinte a legnagyobb lépcsőfok az, hogy képesek legyünk leleplezni saját hazugságainkat.
Figyelj kicsit befelé!
Volt olyan, hogy egy olyan iskolával hadakoztál, amely egyáltalán nem esett jól, nem jött szívből, de azt hazudtad magadnak, hogy a szüleid miatt végigcsinálod?
Akadt olyan, hogy valahol dolgoztál, amely jól fizetett, de egyetlen percét sem élvezted és folyamatosan szorongtál, miközben karriert hazudtál magadnak?
Előfordult, hogy egy romboló párkapcsolatban léteztél huzamosabb ideig és azt hazudtad magadnak, hogy nem olyan rossz és vannak azért jobb pillanatok is?
Volt olyan, hogy érezted, hogy eltunyultál, tested jelzett, hogy folyamatosan fáradt, immunrendszered sem ellenálló, sportolnod kellene, mégis azt hazudtad magadnak, hogy nincs időd, mert tanulnod/dolgoznod/megfelelned/teljesítened kell?
Hosszú lenne a lista, ha mindent számba szeretnénk most venni, ahol leleplezhetjük saját hazugságainkat. Nem is teszem, szerintem mindenki pontosan tudja, hogy merre keresgéljen.
Gondold végig, egyedül, magadban, nem kell senkinek sem bevallanod, csak magadnak! Hol hazudsz önmagadnak? Miért? Mi lenne a legrosszabb, ami történne, ha lelepleznéd saját hazugságaidat és továbblépnél, őszintén, szembenézve azzal, hogy tudatosan vagy tudattalanul, de zsákutcába vezetted önmagad? Lehet, hogy az nem is lenne annyira rossz?
Teszel egy próbát? Vegyél magad elé egy fehér lapot. Tegyél be valami relaxációs zenét, ami nem vonja el a figyelmedet, gyújts gyertyát vagy füstölőt – bármi jó lehet, lényeg az, hogy a saját ellazulásod körülményeit teremtsd meg magad körül.
Annyi lenne a feladatod, hogy gondold végig életed összes területét, nézz rá és igyekezz összeírni azon területeket, amelyek lehetnének jobbak is, amelyek figyelmet igényelnek, amelyek folyamatos gondokat generálnak a hétköznapjaidban. Ha sikerül sorba venned ezeket a területeket, akkor írd mellé, hogy szerinted miért van az, ami épp van. Ha elkészültél, akkor főzz egy teát, menj el sétálni vagy vidd le a szemetet és utána ülj vissza a már teleírt lapodhoz. Most már egy új szemlélettel, mint önmagad tanácsadója nézz rá az írásra és minden egyes pont mellé írd oda a javaslataidat, meglátásaidat, amelyeket, mint külső megfigyelő mondanál Önmagadnak. Igyekezz nézőpontot váltani, megkérdőjelezni a leírtakat, kicsit máshonnan vizsgálódni, hogy az elmédnek megmutasd, hogy bármi más, akár az ellenkezője is igaz lehet annak, amit elsőre gondoltál. Engedd meg magadnak ezt a játékot és szinte biztosan sikerül új megvilágításra helyezned korábbi gondolataidat, félelmeidet, hazugságaidat. Ha leszámolsz egy-egy hiedelemmel, akkor megnyugszol, reálisabban nézel rá az adott életterületre és már lebontva hazugságaidat egy igazabb életet engedsz meg magadnak.
Miért van erre szükség? Meggyőződésem, hogy minden további önismereti munka teljesen felesleges lesz, ha a saját hazugságaid minden későbbi tapasztalásodat, tettedet átkeretez, felment vagy mentesít. Aki elég bátor és leleplezi önmagát és apró csúsztatásait, elnéző magatartását, annak nem kevesebb lesz a jutalma, mint megengedi magának, hogy egy őszinte önismereti útra lépjen. Miért lehet ez jó? Nem kevesebbet remélhetünk ezzel a lépéssel, egy önmagát egyre jobban ismerő, életét teljes egészében kézben tartó, megélő és élvező ember leszel, ami azért nem kis eredmény. Megéri?

Biztos jó lenne most pontokba szedve kilistázni, hogy mi az az 5-10 lépés, amelyet ha megteszünk, akkor onnantól automatikusan árad az önbizalmunk és minden a helyére kerül. Ha nagyon igyekeznék, akkor hozhatnám is az elvárt pontokat, most mégis szeretném egy kicsit kézzelfoghatóbb irányból közelíteni a témát, hogy valóban elinduljon az a folyamat.

A stabil önbizalom mögött egyértelműen nem kevés önismereti munka áll, amit nem lehet megspórolni, élni kell, tapasztalni, néha csalódni, következtetéseket levonni és beépíteni a saját életünkbe. Ez természetesen idő. Kinél hosszabb, másoknál rövidebb, de az út mindenkinek adott, nyitott szívvel és szemmel kell haladni.

 

Az önismereti munka több lépcsőfokból áll, de az első, szinte a legnagyobb lépcsőfok az, hogy képesek legyünk leleplezni saját hazugságainkat.

 

Figyelj kicsit befelé!

 

Volt olyan, hogy egy olyan iskolával hadakoztál, amely egyáltalán nem esett jól, nem jött szívből, de azt hazudtad magadnak, hogy a szüleid miatt végigcsinálod?

 

Akadt olyan, hogy valahol dolgoztál, amely jól fizetett, de egyetlen percét sem élvezted és folyamatosan szorongtál, miközben karriert hazudtál magadnak?

 

Előfordult, hogy egy romboló párkapcsolatban léteztél huzamosabb ideig és azt hazudtad magadnak, hogy nem olyan rossz és vannak azért jobb pillanatok is?

 

Volt olyan, hogy érezted, hogy eltunyultál, tested jelzett, hogy folyamatosan fáradt, immunrendszered sem ellenálló, sportolnod kellene, mégis azt hazudtad magadnak, hogy nincs időd, mert tanulnod/dolgoznod/megfelelned/teljesítened kell?

 

Hosszú lenne a lista, ha mindent számba szeretnénk most venni, ahol leleplezhetjük saját hazugságainkat. Nem is teszem, szerintem mindenki pontosan tudja, hogy merre keresgéljen.

 

Gondold végig, egyedül, magadban, nem kell senkinek sem bevallanod, csak magadnak! Hol hazudsz önmagadnak? Miért? Mi lenne a legrosszabb, ami történne, ha lelepleznéd saját hazugságaidat és továbblépnél, őszintén, szembenézve azzal, hogy tudatosan vagy tudattalanul, de zsákutcába vezetted önmagad? Lehet, hogy az nem is lenne annyira rossz?

 

Teszel egy próbát? Vegyél magad elé egy fehér lapot. Tegyél be valami relaxációs zenét, ami nem vonja el a figyelmedet, gyújts gyertyát vagy füstölőt – bármi jó lehet, lényeg az, hogy a saját ellazulásod körülményeit teremtsd meg magad körül.

 

 

Annyi lenne a feladatod, hogy gondold végig életed összes területét, nézz rá és igyekezz összeírni azon területeket, amelyek lehetnének jobbak is, amelyek figyelmet igényelnek, amelyek folyamatos gondokat generálnak a hétköznapjaidban. Ha sikerül sorba venned ezeket a területeket, akkor írd mellé, hogy szerinted miért van az, ami épp van. Ha elkészültél, akkor főzz egy teát, menj el sétálni vagy vidd le a szemetet és utána ülj vissza a már teleírt lapodhoz. Most már egy új szemlélettel, mint önmagad tanácsadója nézz rá az írásra és minden egyes pont mellé írd oda a javaslataidat, meglátásaidat, amelyeket, mint külső megfigyelő mondanál Önmagadnak. Igyekezz nézőpontot váltani, megkérdőjelezni a leírtakat, kicsit máshonnan vizsgálódni, hogy az elmédnek megmutasd, hogy bármi más, akár az ellenkezője is igaz lehet annak, amit elsőre gondoltál. Engedd meg magadnak ezt a játékot és szinte biztosan sikerül új megvilágításra helyezned korábbi gondolataidat, félelmeidet, hazugságaidat. Ha leszámolsz egy-egy hiedelemmel, akkor megnyugszol, reálisabban nézel rá az adott életterületre és már lebontva hazugságaidat egy igazabb életet engedsz meg magadnak.

 

Miért van erre szükség? Meggyőződésem, hogy minden további önismereti munka teljesen felesleges lesz, ha a saját hazugságaid minden későbbi tapasztalásodat, tettedet átkeretez, felment vagy mentesít. Aki elég bátor és leleplezi önmagát és apró csúsztatásait, elnéző magatartását, annak nem kevesebb lesz a jutalma, mint megengedi magának, hogy egy őszinte önismereti útra lépjen. Miért lehet ez jó? Nem kevesebbet remélhetünk ezzel a lépéssel, egy önmagát egyre jobban ismerő, életét teljes egészében kézben tartó, megélő és élvező ember leszel, ami azért nem kis eredmény. Megéri?

 

 

 

  facebook

INSPIRÁCIÓ

CIKK AJÁNLÓ

Smink inspiráció: Angyali arc

A nagy hőségben nehéz elviselni a sminket, ezért igyekszünk a  minimálisra csökkenteni a festék mennyiségét arcunkon. A Vogue Nippon júniusi számában Elza Luijendijk gyönyörű angyalként ragyog minimál make up-ban.

Öt dolog amiért kedveljük az őszt

Sokak örömére vagy bánatára de hivatalosan is beléptünk az őszbe. A nyári uborkaszezon után igazi felpezsdülés az elkövetkezendő időszak.

AJÁNLÓ