Egy esküvő – ezer kérdés

Írta: Hujber Zsuzsanna | 2013. július 4.

Beköszöntött az évnek azon időszaka, amikor az ember lánya több esküvői meghívót is kézhez kap; esetenként többet egy hónapban, mint összesen az év többi részében.

 

Először örülünk – hiszen a nők nagytöbbsége szereti ezeket a csodálatos alkalmakat – aztán elkap bennünket a vak rémület: de mit vegyek fel? A jelszó alapjában véve egyszerű, hiszen alkalomhoz megfelelően, tulajdonképpen egy jeles ünnepnaphoz kell ruhát választanunk, csakhogy ha jobban belegondolunk, ez két ember számára Életük Nagy Napja lesz. Mielőtt a meghívóval a kezünkben beájulnánk a gardróbunk aljába végső kétségbeesésünkben, nézzük a legfontosabb szempontokat, amelyekre ilyenkor figyelnünk kell.
Első és legfontosabb kérdés az, hogy milyen minőségben veszünk részt az esküvőn, hiszen más és más szabályok vonatkoznak egy tanúra, egy harmad unokatestvérre, pláne egy alig ismert, nagyon távoli ismerősre.
Kezdő lépésként tanulmányozzuk át a meghívót: mire kaptunk invitálást? Igazán nagy szerencsénk van, ha a pár dresscode-dal is ellátta a levélkét, bár ez manapság itthon még viszonylag ritka, de nem teljesen lehetetlen (a dresscode egyes elemeinek jelentését lejjebb részletezem).
Ha csak egy polgári szertartás lesz, és ezzel a mi megjelenésünk le is zárul, egy csinos kosztüm vagy nyári ruha bőven megfelel. Ha ehhez még hivatalosak vagyunk egy ünnepi ebédre, vagy rövidebb vacsorára is, szintén nem kell sokkal tovább fokoznunk a megjelenést, hacsak nem tanúi vagy egyéb közelálló minőségben szerepelünk, hiszen ekkor már gondolnunk kell arra is, hogy a fotókon is megjelenünk, ami azért némi felelősséget ró ránk.
Ha az egész esküvőn részt veszünk templomostul, tetejében hatalmas vacsora és még lagzi is lesz, nehezebb és összetettebb a kérdés.
Próbáljunk utána érdeklődni a házasulandóknál, hogy milyen stílusú esküvőre számíthatunk, nagyjából hány fővel és nem árt utánakérdeznünk a helyszíni lehetőségeknek sem, amennyiben nem ismerjük azt. Vidéken illetve nagyvárosban, kültéren vagy beltéren zajlik-e majd a ceremónia illetve az ünneplés? Azt is megtehetjük, hogy puhatolózunk a menyasszony ruháját illetően, mert lehet, hogy nem számítunk rá, de ő egy rendkívül szolid, világos ruhácskában ünnepel, ekkor pedig furán festhetünk egy nagyestélyiben az éjszaka folyamán.
Három dolgot mindenesetre elfelejthetünk vendégként: a fehér, a fekete és a piros szín viselését. A fehér akkor is az ara színe, ha netalántán rózsaszínben vagy zöldben esküszik; a fekete itthon a gyász jelképe, a piros viselésével pedig megkockáztatjuk azt a hatalmas bakit, hogy éjfél után összekevernek minket az ifjú feleséggel, hiszen a menyecskeruha az esetek többségében pirosban vagy a bordó árnyalataiban pompázik.
Nem kell túlságosan messzire visszatekintenünk a múltba, elég ha Kate Middleton esetére gondolunk, aki először vendégként feketében jelent meg egy esküvőn, amellyel kivívta az angol sajtó mélységes felháborodását. Ezek után mintegy rossz karmaként visszaütött az eset, hiszen tulajdon testvére, Pippa fehérben került a vakuk kereszttüzébe az immár hercegi pár menyegzőjén. Bár minket kicsi az esély, hogy a sajtó ölne meg egy ilyen hibáért, de egy efféle kellemetlenség hosszú időre elveheti a kedvünket a későbbi megjelenésektől.
Figyeljünk az olyan ruházatot amúgy is befolyásoló tényezőkre, mint a várható időjárás (egy plusz kabátka, blézer már igazán nem oszt, nem szoroz a csomag tekintetében), és az utazás hossza (ha többórás út vár ránk, inkább cipeljük magunkkal a felvételre szánt darabokat, mintsem ott döbbenjünk rá, hogy az út során ronggyá gyűrődött rajtunk).
Templomi ceremónián nem illendő fedetlen vállakkal, illetve túl sok csupasz bőrfelületet villogtatva megjelennünk: legyünk tekintettel a hívő vendégekre és nem utolsó sorban az erkölcsös nagymamákra. Ugyanez persze érvényes a nap további részeire is: a vacsoránál se akarjuk magunkra vonni a teljes násznép figyelmét kihívó dekoltázsunkkal. Elképzelhető persze, hogy a vendégsereg többségében korunkbeli fiatalokból áll, de egy ilyen színvonalú ünnepi eseményt akkor sem keverhetünk össze a szombat esti diszkóval illetve ha ismerkedésre kerülne sor, szintén többre jutunk a visszafogottsággal. Tartsunk mértéket, és higgyünk abban, hogy ha valamiről első ránézésre úgy gondoljuk, hogy túl sok (vagy ez esetben túl kevés), akkor valószínűleg az úgy is van.
Inkább cseréljünk otthon háromszor a tükör előtt, mintsem végigfeszengjünk egy napot a résztvevők susmorgása miatt.
A legtöbb lagzi folyamán rengeteg fotó készül, a fotós pedig igyekszik minden jelenlevőről képet csinálni. Nem ritka a csoportkép sem, így biztosak lehetünk benne, hogy az utókor számára nem merül feledésbe a megjelenésünk: hagyjuk otthon a farmert, de ne akarjuk túlcsillogni a menyasszonyt sem, mert ennél kevés nagyobb udvariatlanságot tehetünk.
Ha végképp elfog minket a tanácstalanság, forduljunk egy egyszerű módszerhez: nézzük a ruhánkat és a teljes megjelenésünket úgy, mintha az a saját esküvőnk egy vendégéé lenne. Ha elfogadnánk az öltözetét, bátran döntsünk mellette; de ha az egyik fotón viszontlátva inkább elsírnánk magunkat, hajítsuk a szekrény mélyére és keresgéljünk tovább.
Három színt kizárunk, de rengeteg gyönyörű árnyalat áll sorba, hogy válasszunk közülük. Kosztüm, koktélruha, kisestélyi, de akár egy csinos blúz szoknyával vagy nadrággal kombinálva is sikert arathat, amennyiben jól választjuk meg a kiegészítőket és a frizurát.
Ne lőjünk túl a célon, ne akarjuk haj tekintetében sem túlszárnyalni az arát, de ne is úgy jelenjünk meg, mintha egy bevásárló körútra indulnánk.
A kevesebb több, és ez a nap nem rólunk szól! Legyünk csinosak, ápoltak, és igyekezzünk jól érezni magunkat. Ehhez fontos a kényelem, hogy vacsora után is tudjunk lélegezni a ruhánkban, illetve az eseménynek kijáró tisztelet. Ha ezt szem előtt tartjuk, túl nagy hibát már nem véthetünk.
Dresscode:
Casual, smart casual – ilyen alkalmakkor ritka, akár a fehér holló: utcai öltözetet jelent
Informal – félúton a casual és a business formal közt, megengedettek a világosabb színek, de még mindig hivatalos öltözet
Business formal – szintén nem jellemző: üzleti öltözet, sötét kosztüm
Semi formal – ezesetben egy letisztult koktélruha is szóba jöhet, már elegánsabb eseményt jelöl
Formal – estélyi ruha, térd alá érő koktélruha jöhet szóba, ez már az elegáns események megjelölése
Black tie – hosszú estélyi kesztyű nélkül, feltűzött frizurák az elvártak
White tie – ezek a legexkluzívabb események: elvárás az estélyihez a kesztyű (könyékig érő) és a báli frizura

Először örülünk – hiszen a nők nagytöbbsége szereti ezeket a csodálatos alkalmakat – aztán elkap bennünket a vak rémület: de mit vegyek fel? A jelszó alapjában véve egyszerű, hiszen alkalomhoz megfelelően, tulajdonképpen egy jeles ünnepnaphoz kell ruhát választanunk, csakhogy ha jobban belegondolunk, ez két ember számára Életük Nagy Napja lesz. Mielőtt a meghívóval a kezünkben beájulnánk a gardróbunk aljába végső kétségbeesésünkben, nézzük a legfontosabb szempontokat, amelyekre ilyenkor figyelnünk kell.

 

Első és legfontosabb kérdés az, hogy milyen minőségben veszünk részt az esküvőn, hiszen más és más szabályok vonatkoznak egy tanúra, egy harmad unokatestvérre, pláne egy alig ismert, nagyon távoli ismerősre.

 

Kezdő lépésként tanulmányozzuk át a meghívót: mire kaptunk invitálást? Igazán nagy szerencsénk van, ha a pár dresscode-dal is ellátta a levélkét, bár ez manapság itthon még viszonylag ritka, de nem teljesen lehetetlen (a dresscode egyes elemeinek jelentését lejjebb részletezem).

 

Ha csak egy polgári szertartás lesz, és ezzel a mi megjelenésünk le is zárul, egy csinos kosztüm vagy nyári ruha bőven megfelel. Ha ehhez még hivatalosak vagyunk egy ünnepi ebédre, vagy rövidebb vacsorára is, szintén nem kell sokkal tovább fokoznunk a megjelenést, hacsak nem tanúi vagy egyéb közelálló minőségben szerepelünk, hiszen ekkor már gondolnunk kell arra is, hogy a fotókon is megjelenünk, ami azért némi felelősséget ró ránk.

 

Ha az egész esküvőn részt veszünk templomostul, tetejében hatalmas vacsora és még lagzi is lesz, nehezebb és összetettebb a kérdés.

 

Próbáljunk utána érdeklődni a házasulandóknál, hogy milyen stílusú esküvőre számíthatunk, nagyjából hány fővel és nem árt utánakérdeznünk a helyszíni lehetőségeknek sem, amennyiben nem ismerjük azt. Vidéken illetve nagyvárosban, kültéren vagy beltéren zajlik-e majd a ceremónia illetve az ünneplés? Azt is megtehetjük, hogy puhatolózunk a menyasszony ruháját illetően, mert lehet, hogy nem számítunk rá, de ő egy rendkívül szolid, világos ruhácskában ünnepel, ekkor pedig furán festhetünk egy nagyestélyiben az éjszaka folyamán.

 

Három dolgot mindenesetre elfelejthetünk vendégként: a fehér, a fekete és a piros szín viselését. A fehér akkor is az ara színe, ha netalántán rózsaszínben vagy zöldben esküszik; a fekete itthon a gyász jelképe, a piros viselésével pedig megkockáztatjuk azt a hatalmas bakit, hogy éjfél után összekevernek minket az ifjú feleséggel, hiszen a menyecskeruha az esetek többségében pirosban vagy a bordó árnyalataiban pompázik.

Nem kell túlságosan messzire visszatekintenünk a múltba, elég ha Kate Middleton esetére gondolunk, aki először vendégként feketében jelent meg egy esküvőn, amellyel kivívta az angol sajtó mélységes felháborodását. Ezek után mintegy rossz karmaként visszaütött az eset, hiszen tulajdon testvére, Pippa fehérben került a vakuk kereszttüzébe az immár hercegi pár menyegzőjén. Bár minket kicsi az esély, hogy a sajtó ölne meg egy ilyen hibáért, de egy efféle kellemetlenség hosszú időre elveheti a kedvünket a későbbi megjelenésektől.

 

Figyeljünk az olyan ruházatot amúgy is befolyásoló tényezőkre, mint a várható időjárás (egy plusz kabátka, blézer már igazán nem oszt, nem szoroz a csomag tekintetében), és az utazás hossza (ha többórás út vár ránk, inkább cipeljük magunkkal a felvételre szánt darabokat, mintsem ott döbbenjünk rá, hogy az út során ronggyá gyűrődött rajtunk).

 

Templomi ceremónián nem illendő fedetlen vállakkal, illetve túl sok csupasz bőrfelületet villogtatva megjelennünk: legyünk tekintettel a hívő vendégekre és nem utolsó sorban az erkölcsös nagymamákra. Ugyanez persze érvényes a nap további részeire is: a vacsoránál se akarjuk magunkra vonni a teljes násznép figyelmét kihívó dekoltázsunkkal. Elképzelhető persze, hogy a vendégsereg többségében korunkbeli fiatalokból áll, de egy ilyen színvonalú ünnepi eseményt akkor sem keverhetünk össze a szombat esti diszkóval illetve ha ismerkedésre kerülne sor, szintén többre jutunk a visszafogottsággal. Tartsunk mértéket, és higgyünk abban, hogy ha valamiről első ránézésre úgy gondoljuk, hogy túl sok (vagy ez esetben túl kevés), akkor valószínűleg az úgy is van.

 

Inkább cseréljünk otthon háromszor a tükör előtt, mintsem végigfeszengjünk egy napot a résztvevők susmorgása miatt.

 

A legtöbb lagzi folyamán rengeteg fotó készül, a fotós pedig igyekszik minden jelenlevőről képet csinálni. Nem ritka a csoportkép sem, így biztosak lehetünk benne, hogy az utókor számára nem merül feledésbe a megjelenésünk: hagyjuk otthon a farmert, de ne akarjuk túlcsillogni a menyasszonyt sem, mert ennél kevés nagyobb udvariatlanságot tehetünk.

 

Ha végképp elfog minket a tanácstalanság, forduljunk egy egyszerű módszerhez: nézzük a ruhánkat és a teljes megjelenésünket úgy, mintha az a saját esküvőnk egy vendégéé lenne. Ha elfogadnánk az öltözetét, bátran döntsünk mellette; de ha az egyik fotón viszontlátva inkább elsírnánk magunkat, hajítsuk a szekrény mélyére és keresgéljünk tovább.

 

Három színt kizárunk, de rengeteg gyönyörű árnyalat áll sorba, hogy válasszunk közülük. Kosztüm, koktélruha, kisestélyi, de akár egy csinos blúz szoknyával vagy nadrággal kombinálva is sikert arathat, amennyiben jól választjuk meg a kiegészítőket és a frizurát.

 

Ne lőjünk túl a célon, ne akarjuk haj tekintetében sem túlszárnyalni az arát, de ne is úgy jelenjünk meg, mintha egy bevásárló körútra indulnánk.

 

A kevesebb több, és ez a nap nem rólunk szól! Legyünk csinosak, ápoltak, és igyekezzünk jól érezni magunkat. Ehhez fontos a kényelem, hogy vacsora után is tudjunk lélegezni a ruhánkban, illetve az eseménynek kijáró tisztelet. Ha ezt szem előtt tartjuk, túl nagy hibát már nem véthetünk.

 

 

Dresscode:

 

Casual, smart casual – ilyen alkalmakkor ritka, akár a fehér holló: utcai öltözetet jelent

Informal – félúton a casual és a business formal közt, megengedettek a világosabb színek, de még mindig hivatalos öltözet

Business formal – szintén nem jellemző: üzleti öltözet, sötét kosztüm

Semi formal – ezesetben egy letisztult koktélruha is szóba jöhet, már elegánsabb eseményt jelöl

Formal – estélyi ruha, térd alá érő koktélruha jöhet szóba, ez már az elegáns események megjelölése

Black tie – hosszú estélyi kesztyű nélkül, feltűzött frizurák az elvártak

White tie – ezek a legexkluzívabb események: elvárás az estélyihez a kesztyű (könyékig érő) és a báli frizura

 

  facebook

INSPIRÁCIÓ

CIKK AJÁNLÓ

Őszi romantika

Finom parfümillat, krémes színek, csipke, romantikus darabok. Ősszel se mondjunk le ezekről a testet, lelket melengető dolgokról. Csempésszünk csipetnyi bájt és lágyságot a komor és szürke őszi hétköznapokba.

TOP 5 őszi smink kollekció

Bájos rózsaszínek, megannyi árnyalatban pompázó zöldek, barnák, vörösek, sárgák. Az idei őszi sminktrendek a már jól megszokott őszies színek mellett a romantikus rózsás árnyalatokat sem mellőzi.

AJÁNLÓ