Minden első randi nehéz?

Írta: Hegedüs Erika | 2013. július 9.

Lehetünk húsz évesek vagy negyvenek, akkor is ugyanolyan kamaszként viselkedünk, ha úgy alakul az életünk, ha első randis helyzetbe kerülünk. Mi lehet a titok, ami miatt tapasztalatoktól, kudarcoktól, kortól függetlenül mindannyian eszeveszett tiniként aggódunk és pörgünk az esemény előtt?

Szinte mindannyian egyformán működünk, ha tétje is van a találkozásnak. Rágörcsölünk,továbbképzeljük, légvárakat építünk, agyalunk, tervezünk, úgy csinálunk, mintha ettől függene a további életünk. Sokszor már az ismerkedés előtt felszínre kerül a visszautasítás esélye miatti aggodalom. Az aggódás negatív energiákkal rendelkezik, ezért erőteljesen befolyásolhatja azt a bizonyos első randevút és a folytatás lehetőségét.

 

Kislánykorunk kedvelt meséihez vezethető vissza talán a történet, amikor csillogó szemmel hallgattuk a királylányok és hercegnők történeteit, hogy sokáig várakozva, közben mindig nagyon szépen, ápoltan, csillogó hajjal, üde arccal, rózsás ajakkal és persze türelmesen létezve remélik, hogy eljön a pillanat, amikor a herceg fehér lovon értük jön, és onnantól elindul az álom, együtt hajóznak a boldogság tengerén. És a mesékben szinte mindig így is történt, a várakozás meghozta a jutalmát, a lovag jött, látott és mindent vitt.

 

Igen ám, de a meséknek semmi köze nincs napjaink normáihoz és szokásaihoz. Mintha minden felgyorsult volna, a lányok kevesebbet szeretnének várni, a fiúk kevesebbet szeretnének harcolni a sárkányokkal és az egész mesevilág megborulni látszik, hiszen felnőve nyoma sincs azoknak a mélyen kódolt képeknek, amelyek miatt sokszor éljük felnőtt életünket csalódottan vagy irreális elvárásokkal.

 

Hogyan csökkentsük akkor a randi feszültségét?

 

Kutatások szerint az első három másodpercben eldől, hogy szimpatikus lesz-e a másik, ráadásul az első benyomást nem lehet megismételni. Valóban fontos, amikor két ember találkozik, kezet fognak vagy megölelik egymást, mégsem éri meg másnak látszani, mint akik vagyunk. Célszerű a bevált formánkban menni a randevúra, mert egy bejáratott cipő hiába nem annyira dögös, mint az új szerzemény a cipős dobozban, mégis sokszor ezek a kellemetlenségek tréfálhatnak meg annyira, hogy pont a lényegről maradunk le. Új ruha helyett is legyen valami bevált, régebbi, de ismerős és kényelmes, sőt az új hajfestéket sem a jeles nap délutánján kell tesztelni. Mindenre van megfelelő idő, az első randinak az lenne a lényege, hogy megmutassuk önmagunkat, úgy, ahogy vagyunk, ahogy általában létezünk. Egy strandra ki lehet menni úgy, hogy néhány órát tudunk behúzott hassal sétálni, de kérdés, hogy akar-e valaki egy egész életet így leélni…

 

Ha a kedvenc cipőnkben, kényelmes ruhánkban, számunkra természetes hajjal, szokásos sminkben megyünk arra az első találkozásra, akkor a kirakatban találkozva önmagunkkal jól esően tudunk visszamosolyogni, hiszen ismerjük azt a Nőt, aki épp azért indult útnak, hogy egy másik embernek megmutassa magát, a maga teljességében.

 

Természetesen jobbnál-jobb kiegészítőkkel variálhatjuk megjelenésünket, de nem szabad elfelejteni, hogy a mosolynál, a természetességnél, a könnyedségnél nem tudunk jobb kiegészítőket magunkkal vinni.

 

Az első randinak nem az a lényege, hogy a másik letesztelje, hogy szűk szoknyában tudunk-e falat mászni vagy kerítésen ugrálni. Célszerű valóban egy bemutatkozásnak felfogni a találkozást és nem érdemes elvárni egymástól, hogy képességeink teljes arzenálját felvonultassuk, mélységében mutassuk be egymásnak, miközben teszteljük a másikat, hogy számára vajon hol lehetnek a határok. Nem egy vizsga ez, ahol rossz válasz esetén évismétlés jár, egyszerűen azzal a biztos tudattal kell a másik elé állni, hogy nem lehet hibázni, hiszen nincs mihez mérni azt, ami egyedi és megismételhetetlen. Egy első találkozásban mindig ott kell, hogy maradjon a befejezetlenség élménye, hogy ösztönösen ébredjen a vágy a folytatásra.

 

Mindenkinek vannak hobbijai, kiemelt kedvtelései, de az első randevú nem szólhat arról, hogy megmutatjuk kedvenc mániánkat és esetleg belekényszerítjük, hogy számára nem túl komfortos tevékenységgel töltse azt az időt, amit arra szánt, hogy megismerje jobban a másikat. A hobbik sokszor nagyszerű lehetőséget biztosíthatnak a későbbiekben is, hogy kiteljesedve, feltöltődve találkozzanak újra a párok, akik attól még nagyon szerethetik egymást, hogy igénylik és meg is teremtik a külön töltött időt, de ez semmiképp sem az első találkozás alkalmát jelenti.

 

A mozi vagy színház élménye is sokat adhat, de célszerű egy későbbi randihoz szervezni ezeket a programokat. Az ismerkedés elején természetes, hogy kíváncsiak vagyunk a másik tekintetére, hangjára, gondolataira, némán egymás mellett ülve szinte semmit sem lehet megtudni a másikról, nem beszélve arról, hogy csak tovább nőhet közben a szorongás, hogy a film végén is jó lesz-e még a sminkünk, hajunk, gyűrött lesz-e a ruhánk, lepattant-e körmünk.

 

Bármilyen korúak vagyunk, azt kell látni, hogy gondolataink által teremtünk magunknak egy olyan világot, amely örömökkel vagy kudarcokkal bővelkedő. Nem tehetjük egyetlen lapra fel az adott randevút, pontosan azért, mert már jól tudjuk, hogy ha nem sikerül, akkor is felkel reggel a nap és mindig jöhet egy jobb találkozás az előzőnél. Idegesen, feszülten, panaszkodva nehéz teret adni a vonzalomnak, hiszen az, aki folyamatosan a saját félelmeire fókuszál, hogyan tudna a másikra figyelni?!

 

Minden egyes randevút célszerű „felkészítő táborral” várni. Addig, amíg el nem jön a várva várt nap, teszteljük magunkat, hogy mikor vagyunk a legtermészetesebbek, mikor érezzük magunkat önfeledtnek, vidámnak. Milyen színek állnak jól, milyen stílus, anyag, kiegészítők. Olvassunk sokat, legyünk tájékozottak, hogy valóban érdeklődve tudjunk beszélgetni, legyen mihez hozzászólni, legyenek önálló témáink, amelyeket magabiztosan tudunk felvetni, kérdezni, érvelni. Étkezzünk egészségesen, sportoljunk, bánjunk jól a testünkkel, hogy a lelkünk is jól és otthon érezze magát. A „felkészítő tábor” alatt kezeljük rossz szokásainkat, lerágott körmök, ápolatlan fogak vagy lábak, lenőtt hajak helyett teremtsük meg az igényt önmagunkkal szemben, hogy minden egyes nap kihozzuk önmagunkból a legtöbbet, hiszen bármelyik nap magában hordozhatja a találkozás lehetőségét.

 

A közösségi média világa egy új korszakot teremtett, amikor elég egy előnyös fotót megmutatni a környezetünknek és gyorsan begyűjteni a pozitív visszacsatolásokat. Mégis arra bíztatok mindenkit, hogy kezelje a maga helyén ezt a világot, hiszen a valóság egy sokkal ízesebb, színesebb, szagosabb verziója zajlik az utcán, tereket, teraszokon, parkokban, ahol hazugságokra nem lehet hosszútávon párkapcsolatokat építeni…

 

Valóban, az első randevú gyakran nehéz, de minél jobban ismerjük önmagunkat, annál jobban tudjuk kezelni a váratlan helyzeteket, annál több spontaneitás és rugalmasság jellemezhet bennünket, amelytől még az a randi is lehet élvezetes és nagyszerű, amelynek esetleg nem lesz folytatása.

 

Hegedüs Erika

 

 

  facebook

INSPIRÁCIÓ

CIKK AJÁNLÓ

Stressz kezelés I.

A fejlődéssel együtt az emberek életbe alattomos módon beférkőzött a stressz is. A stressz napjainkban már népbetegséggé vált, aminek nagyon súlyos romboló hatása van.

5 dolog amiért szeretjük az őszt...

Sokak bánatára vagy örömére, de a hétvégén hivatalosan is a magunk mögött tudhatjuk az év legforróbb időszakát. Az ősz a természet változásával sok embernek a megújulást, egy új időszak kezdezéz is jelenti.

AJÁNLÓ